Aktatáskában a borravaló

Pár hete úgy döntöttem, hogy végleg elbúcsúzom a régi munkahelyemtől. Nem volt egyébként rossz maga a hely, sok mindent tanultam, de úgy éreztem, hogy egy kicsi pörgősebb, röviden másra vágyom most az életemben. Persze munka nélkül nem maradhattam, így rögtön elkezdtem körbenézni a környékemen, hátha találok munkát, legalább egy részmunkaidőset vagy egy beugrósat. Szerencsére sokáig nem kellett keresnem, mert már a keresés első napján találtam egy hozzám közeli éttermet, ahol épp felszolgálókat kerestek. Kicsit azért megijedtem, mert soha nem dolgoztam még vendéglátóiparban, de véleményem szerint gyorsan tanulok, úgyhogy egy kis bátorságot merítve be is mentem a helyre jelentkezni. Az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak és egy-két kérdés (és valószínűleg helyes válasz) után úgy döntöttek, hogy másnap már kezdhetek is. Csak mikor este hazamentem, akkor realizáltam, hogy milyen fába vágtam a fejszémet – hallottam sok-sok rém történetet és néhány jót is, de összességében tudtam, kemény munka lesz.

A következő napokban mindig fáradtan értem haza, de minden egyes nap végére úgy éreztem, hogy megérte a váltás. Sokat tanultam és szerencsémre a vendégek is roppant türelmesek és még segítőkészek is voltak, hiszen látták az igyekezetemet. Ez, hála az égnek, azóta sem változott és még mindig kiváló vendégköre van az étteremnek. Ha már így a vendégekről írok, muszáj kicsit kitérnem az eddigi egyik legjobb élményemre. Sokak szerint lehet átlagos az élmény, számomra akkor is eddigi pincérnői pályafutásom egyik mérföldköve volt.

Már a harmadik hetemet kezdtem pincérnőként, amikor egy kicsi asztalnál ülő hölgyhöz léptem oda, hogy felvegyem a rendelését. Tudni kell rólam, hogy igyekszem mindig mosolygós és kedves lenni a vendégekkel, mert én sem szeretném, ha egy goromba pincér szolgálna ki, mikor épp ételre vágyom. Szeretek kicsit beszélgetni is velük, persze nem viszem túlzásba, de ha például valami megtetszik rajtuk, akkor azt szeretem megdicsérni – már akit olyannak látok, hogy örülne egy bóknak. A hölgynél kézitáskája mellett egy gyönyörű piros bőr női aktatáska volt, ami kiválóan passzolt fekete ruhájához és magassarkú cipőjéhez. Úgy tűnt, hogy egy gyors ebédre ugrott be hozzánk, talán egy tárgyalásról jövet, vagy éppen oda ment. Az aktatáskának káprázatosan piros színe volt, kétrekeszes, elején nagy cipzáras zsebbel és kulccsal zárható csattal. Külön tetszett, hogy pántja levehető volt és szabályozható – tényleg olyan, mint a filmbeli üzletasszonyoknál, így nem hagyhattam ki, hogy megosszam tetszésemet. A hölgy csak elismerően bólintott, tudta, mi az az érzés amiről beszélek, így roppant csevegőssé vált az egyébként egyszerűnek és gyorsnak induló párbeszédünk. Elmondta, hogy ő is akkor körülbelül két hete rendelte a bagbox.hu oldalról saját magának születésnapi ajándékként, mert olyan régóta vágyott már egy hasonlóra. Én ugyan kicsit féltem volna online ilyen darabot választani, hiszen annyi minden sülhet el rosszul. Mint kiderült, ő is hasonlóképp vélekedett a dologról, de egyetlen boltban sem látott ehhez foghatót, így a komfortzónájából kilépve nekivágott a kalandnak és teljesen pozitívan csalódott: a szállítás ingyenes és gyors volt, azóta pedig több bókot is kapott a táskájára idegenektől, ahogy tőlem is.

A gyors csevej után felvettem a rendelését és mivel ilyen jót beszélgettünk, megkértem a konyhában dolgozó srácokat, hogy egy nagyobb adagot készítsenek a kiválasztott ételből neki. A hölgy roppant elégedett volt mindennel és még egy komolyabb borravalót is hagyott, amihez a “A következő táska-beruházásra” szöveget írta egy mosolygós fej kíséretében. Mondanom sem kell, feldobta a napomat. Aztán teltek-múltak a napok, én – szerintem legalábbis – egyre ügyesebb lettem, így ma már akár egy egész műszakot is el tudok vinni úgy, hogy én vagyok a főpincér. A pörgés, ami az előző munkahelyemről hiányzott itt megvan, sőt, a borravalókkal együtt egész jó kis fizetésem is van.

Az egyetlen dolog, ami azóta sem hagyott nyugodni, az a csodálatos táska látványa- a selyemfényű, szinte tűzpiros szín, az elegancia és praktikusság, ami a táskában volt. A gondolat és látvány nap mint nap a szemem előtt volt – egészen múlthét péntekig. Miért péntekig? Azért, mert akkor határoztam el, hogy nekem is be kell szereznem egy ilyen táskát. Mivel emlékeztem, hogy a bagbox.hu oldalról rendelte a hölgy, az egyetlen nehézséget a megfelelő darab kiválasztása okozta. Sajnos a saját stílusomhoz a korábban látott piros nem illene, ezért végül egy hasonló gyönyörűbb fekete Ága Hengl Berkenye női aktatáskán akadt meg a szemem. Sokan azt gondolnák, hogy a munkámhoz nem passzolna a táska típusa, de meglepődnének mennyire szükség van rá. Letisztult külseje és egyterű belső része mellett számos zsebe is van, ami különösen jól jön apró dolgok tárolásához. A kiválasztott táska pár nap múlva már a kezemben is volt és meg kell mondjam, még talán a hölgy piros aktatáskájától is szebb. A munkahelyemen is büszkén mutattam a kollégáknak, akik teljesen odavoltak érte. És mindezt annak a hölgynek a kedvessége és a borravaló mellé írt üzenetének köszönhetem! A mai napig hálás vagyok neki és ha esetleg ezt a bejegyzést egyszer olvasná, csak egy dolgot szeretnék mondani: köszönöm!