Egy igazán jó vendéglő

Egy igazán jó vendéglő

Névnapom alkalmából meghívott minket a főnököm ebédelni. Nagyon jó fej, ő így köszönti meg az embert, hogy elmegyünk egy különleges helyre ebédelni.

Persze nem úgy kell elképzelni, hogy városon belül elmegyünk, és gyorsan megebédelünk, hanem foglaltat helyet valahol, és elmegyünk oda kocsival.

Idén sem történt ez másképpen, természetesen Liza barátnőm névnapján sem, és az enyémen sem. Liza nagy vágya volt, hogy egyszer Budapesten ehessen egy nevezetes helyen. Hát már nem emlékszem a hely nevére, de tényleg valami fenomenális volt. Olyan harcsa paprikást hoztak ki nekünk, hogy csak ámultam, hogy hogyan fogom én azt mind megenni.

spirit-698690_1280Most az én névnapomon, egy nagyon helyes vendéglőbe mentünk. Szeretem a régi stílusú helyeket, kis kockás terítős éttermeket fogadókat. A ház tulaja főzött nekünk, ő a szakács, olyan szarvas pörköltet ettem, hogy talán még életemben soha nem ettem olyan finomat.

Hálás vagyok Sándornak, a főnökömnek, hogy veszi a fáradtságot, és elvisz minket ilyen helyre, és még azt is szem előtt tartja, hogy ki mit szeret, milyen helyet. Persze ezekkel a dolgokkal mindig magasra teszi a mércét, hogy mit adjunk neki mi ajándékba adott alkalomkor. Persze nekem esélyem sincsen olyanra, hogy meghívjam őt valamerre, de azért persze szoktunk ajándékot adni neki. Mivel szereti a finom italokat, így általában egy egy finom, különleges üveg innivalót adunk neki.

Tudom, nem az a fontos, hogy ki mit adni, hanem a gesztus, hogy gondolt rá, de néha olyan rossz, hogy nem tudom kompenzálni az  ő meghívását, de gondolom ezzel tisztában is van.