Találkozás egy egyetemi barátnőmmel, fogorvos, Budapest

Ahogy arról már többször is meséltem, évek óta Németországban, Münchenben dolgozom szobalányként. A munkámnak köszönhetően nem csak a német kultúrát és nyelvet ismerhettem meg behatóbban, hanem így találkoztam a párommal, Alexszel is. Vele már több mint egy éve alkotunk egy párt, együtt is élünk és dúl a szerelem. Nagyon reménykedek benne, hogy a szerelmünk az elkövetkezendő évek során is megmarad és talán még az sem lenne túlzás kijelentenem, hogy ő lehet az igazi. Persze ez majd még idővel kiderül, de egyelőre nagyon jók a megérzéseim. Szerencsére a családom is nagy szeretettel fogadta Alexet, már kétszer is hazalátogatott velem, hogy megismerje a szüleimet és a szülővárosomat.

Alapvetően Vas megyéből származom, viszont Budapestre jártam egyetemre, így aztán a fővárosban is jól kiismerem magam. Vendéglátást tanultam, és az egyetemi évek alatt sikerült néhány nagyon jó barátságot is kötnöm. Az egyik legjobb barátnőmet, Sárit is az egyetemnek köszönhetően ismertem meg. Már az első félévben jóba lettünk egymással, és nagyon sokat segített nekem az első hónapokban. Mivel ő világ életében budapesti volt, így jól kiigazodott a tömegközeledési eszközökön, tudta, hogy mi hol van és nekem is sok mindent megtanított, így aztán mire lediplomáztunk, Budapestet a második otthonomnak tekintettem.

Azóta, hogy Münchenben élek, a magyar főváros már nem a második, hanem csak a harmadik otthonom, de még így is jó szívvel gondolok rá. Általában ha hazalátogatok Magyarországra, akkor legfőképpen anyuéknál szoktam lenni, de idén nyáron néhány napot fenn töltöttem Pesten is, hogy találkozhassak Sárival. Nagyon örült neki, hogy meglátogatom őt is, hiszen így, hogy két külön országban élünk nagyon ritkán tudunk csak találkozni, így aztán amikor összejön, akkor általában több napig tart, mire elmeséljük egymásnak, hogy mi minden történt velünk az elmúlt időszakban. Persze interneten keresztül azért heti szinten szoktuk tartani a kapcsolatot, de a virtuális kommunikáció összehasonlíthatatlan a személyessel.

A Sárival töltött három nap remekül zajlott, voltunk vásárolni és bulizni is, de alapvetően az időnk nagy részét Sári lakásában, beszélgetéssel töltöttük. Azt is mondhatnám akár, hogy minden tökéletes alakult, de ez sajnos nem igaz. A második napunk reggelén szörnyű fogfájással keltem, ami egyáltalán nem akart elmúlni, így aztán, bármennyire is ódzkodom az ilyesmitől, sajnos éreztem, hogy ezt meg kéne nézetni egy szakemberrel. Mivel nem vagyok odavalósi, így aztán nem ismertem fogorvost Budapesten, de persze Sári ebben is tudott segíteni nekem. Felhívta a saját fogorvosát, aki már aznapra tudott nekem időpontot adni. El is mentem hozzá. A rendelője nagyon szép és modern volt, maga a fogorvos pedig hihetetlenül kedves volt velem, amiért nagyon hálás voltam, mert rettegek a fehér köpenytől. Miután megvizsgált, kiderül, hogy nincs nagy baj, csupán az egyik bölcsességfogam próbál kibújni és ettől begyulladt az ínyem. Azt ajánlotta, hogy valószínűleg érdemes lenne majd kiműteni, akár már azelőtt is, hogy teljesen kibújna. Úgy voltam vele, hogy erre azért még lélekben fel kell majd készülnöm, de azért örömmel konstatáltam, hogy nincsen komolyabb probléma a számban.

A fogfájásom, ami végül is pontosabban ínygyulladás volt, kicsit megnehezítette a Budapesten töltött napjaimat, de azért annyira nem, hogy rossz emlékként gondoljak vissza rá. Jó volt látni Sárit, most először voltam a lakásában, ráadásul a második estén sikerült összefutnom a vőlegényével, Mikivel is. Mikiről már sokat hallottam, illetve a közösségi oldalaknak köszönhetően már képet is láttam róla, de azért örültem, hogy személyesen is sikerült pár szót váltanom vele. Szerencsés lány ez a Sári, mert nagyon jól alakul eddig az élete. Remélem, hogy ez a későbbiekben is így lesz.

Sári és Miki jövő nyáron fognak összeházasodni. A barátnőm már most a lelkemre kötötte, hogy azon mindenképpen legyek ott én is, sőt, intézzem el, hogy Alex is velem jöjjön. Megígértem neki, hogy mindent megteszek ennek érdekében. És hát végül is ki tudja… Akár még az is megeshet, hogy szerencsém lesz és én kapom el a csokrot…